Én azt gondolom, mindenkinek van egy "jobbik" meg egy "rosszabbik" énje. Az egyik csak morog, csak a rosszat látja mindenben és soha semmi sem jó, amig a masik pont fordítva működik. Csak és kizarólag a jót, a szépet tudja észrevenni. Múlt szombaton mindkét énemhez volt szerencsém.
Morgós Zsuzsi így dohogott: Micsoda embertömeg, ezen a hideg vaspadon csak fél fenékkel lehet ülni és még így is combom, lábam vállam idegenekhez dörgölődik. Nem látok semmit, mikor végre valami látnivaló van a melletem, félig rajtam ülő feláll, hogy lásson, és persze eltakar MINDENT. Hogy itt mindenki szagos virslit eszik és forró kakaót iszik? Nem is értem, miért hoznak ide a szülők pici gyerekeket' Nem is értik mi történik csak sírnak, meg unatkoznak, a majd három óra alatt. És egyáltalán, miért kell mindenkinek egyszerre üvölteni?
Eközben Napraforgó Zsuzsi imígyen kommentálta a helyzetet: Fantasztikus ez a napsütés! Majd három óra ingyen napfürdő két "sötét" hónap után kész vitaminbomba. Milyen szerencse hogy itt a napszemüvegem és kaptam naptejet a melletem ülőktől. Ez egészen hihetetlen, hogy míg mások a TV-n kereszül nézik a közvetítést, én itt ülök és élőben látom. Ezek a saját kötésü norvégmintás pulóverek közelről is hihetetlen szépek. Mindenki gondosan Norvégmintába öltözött, hogy világos legyen kinek szurkol. Milyen okos dolog családostul jönni - melyik gyerek ne akarna rögtön síelni egy ilyen nap után? Egészen részegító ahogy az egész lelátó egyszerre buzdítja a stadionba beérő versenyzőt. 

Na, hallgassuk meg Tények Zsuzsit is. Norvégia legrangosabb síversenyét, a férfi 50 km-es sífutást a céltribünről néztem végig. Rekordlátogatottság és szikrázó napsütés, sztárként ünnepelt síelők akikről én még csak nem is hallottam, váratlan és éles hajrá a célegyenesben, célfotó, végül norvég győzelem.

A startpisztoly eldördült! 66 izmos síelő lendült neki a távnak egy szál majdhogynem átlátszó testhezálló kezeslábasban

Egymás után rótták a köröket a stadionon kívül - félóránként felbukkantak egy kanyar erejéig

Végül befordultak a célegyenesbe! Két óra veszett tempó hegyre fel, hegyről le utan még szinte repültek a cél felé! Micsoda kondi :) És micsoda izgalmak a  tribünön!

Hát most mondjátok meg, nem gyönyörűek ezek a pulóverek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.