Múlt hétvégén elruccantunk a háziak "vikkendházába". Bepakoltunk - mi EGY kisméretű sporttáskát, a háziak KILENC darab nagyméretű nejlonszatyrot - és elindultunk. Nem mondok újat, varázslatos tájakon autóztunk.
Nem sok autóval találkoztunk az úton. Azért mutatóba sikerült egy kisebb tumultusjelenetet is fotózni
Ahol elfogyott az út kompra szálltunk, és folytattuk tovább északnak. A helyiek szerint erre a szigetre a többség úgyis hajóval jön. Hat csak néztünk a kikötőben. Ezek ugye nem kimondottan kis csónakocskák, és nem is luxusjachtok. Nem, ezek halászhajók.
Megérkeztünk. Isten hozott a Világ Végén. Elruccantunk a sziget csücskében egy icipici "régimódi" vegyesboltba, vettünk saját készítésű kenyeret, a házinéni váltott néhány szót a boltban ücsörgő helyiekkel - mi egy árva kukkot sem értettünk abból amit mondtak. Majd megnéztük a nagy kézművesládát amiben a szigeten lakók által kötött, nemezelt mamuszok, zoknik, sálak, stólák, sapkák kesztyűk és egyebek lapultak. Én majdnem vettem egy gyönyörű mamuszt...sajnos csak gyerekméretben volt. Egy darab :) Majd továbbautóztunk a főhadiszállás felé. Ay út mentén itt-ott hosszú állványokon szárítottak valamit.
Mikor rákérdeztünk, a házibácsi nevetve válaszolt. Mi lenne, halfej. Jaha, akkor értjük miért csak halászhajókat láttunk a kikötőben. A háziak szerint kicsit megilletődtünk, mert úgy döntöttek, bekukkantunk a "halashoz". A napi fogás már a parton várakozott.
Egyik másik olyan kifejezéstelen arccal ásított bele a világba. Követtük a vérnyomokat a "fészerig". A fiúk a tető alatt épp halat bontottak.
Olajozott gépezet pontosságával dolgoztak. Csoda volt látni hogy minden egyes mozdulatnak értelme volt. Vájt szemű olvasóim, mit saccoltok, hány fok volt a "fészerben"? Segítségként felhívom a figyelmet arra, hogy mindenkin van sapka. (Nos, a megfejtés: benn a tető alatt volt plusz két fok is, kinn mínusz 3-4 fokban vártak sorukra a halasládák.) Hazafelé a kocsiban a házinéni kedvesen érdeklődött mit kérünk vacsorára, fasírtot vagy halat - egybehangzóan válaszoltuk: Fasírtot!
Aznap este vacsora után átjött az egyik szomszéd, hozta a harmonikáját és a házibácsi is elővette a gitárját és jót muzsikáltak. Másnapra eleredt a hó és feltámadt a szél. Igazi ordító szél. Engem egyerűen nem lehetett benntartani a házban. Képzeljétek annyira fújt, hogy szélirányban - hába volt rajtam szemüveg - lehetetlen volt menni mert nem láttam semmit. Egy jó félórát, órát játszottam a viharban - hagytam hogy a szél szabadon fújja a kezeimet, pont mintha madárszárnyak lennének. Aztán csak beledőltem a hóba és "angyalkáztam".
Estefelé indultunk haza. Komp és két óra autózás után visszaértünk a civilizált területre. És hogy hol van a térténetben a gyömbértea? Hát itt a kezemben, miközben írom Nektek milyen volt a világ végén múlt hétvégén. ...
(Apropó vikkendház - ez olyan régi es olyan kedves, hogy nem tudom kihagyni. -Tudtátok, hogy a vikkend magyar eredetű szó? Eredetileg így hangzott:"Latom szomszéd, vig kend mer gyün a hétvége" )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ago7420 2015.03.02. 06:31:48
A ho latom Nalatok meg mindig uralja a tajat! A puha friss hoban valo hempergest en is szeretnem :)
Itt max havaseso van....es a krokuszok hoviragok elobujtak a föld alol! A viragzas azert meg odebb van.