És ezt komolyan gondolom. Mert most mar tényleg kilábaltam a nehéz időszakból. Annyi minden megváltozott körülöttem, hogy ennyi ideig tartott újraépíteni az önbizalmat, elfogadni hogy itt és most ennyit tudok, és elégedettnek lenni a napokkal. Nem volt könnyű. De most már minden nap úgy érzem: Minden jól van úgy ahogy van, nem változtetnék semmit sem. Na, ennyit a mélyenszántó gondolatokról. 

Itt tél van - de a nem elég szemfüles szemlélő ezt nem veszi ám észre. Kövér pluszfokok repkednek és hó még csak mutatóba sem esett. (Mellékes, hogy a tavalyi télre tekintettel sítalpakat kaptam idén karácsonyra - ha minden jól megy, jövőre majd kipróbáljuk)

Hogy honnan tudom biztosan, hogy ez az év csak jó lehet? Mert Újév napján otthoni töltöttkáposztát ettem otthoni húslevessel. Biztos jel. Hát nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.