Pénteken -tegnapelőtt- reggel 2 fok volt és olyan köd, hogy az orromig is alig láttam. Aztán napközben felszállt a köd és kisütött a nap - lett vagy 8 fok. Hát, nálunk így tavaszodik. Ma kertészkedtünk egyet - pontosabban nem csak mi, hanem az egész környék. Hirtelen előkerültek a gereblyék, ásók, metszőollók, valamint a berregő hadtest is felvonult teljes létszámmal: apukák fűnyírókkal és elektromos sövénynyírókkal. Ezt utóbbit úgy kell elképzelni, hogy fülvédőben és plexi álarcban lengetik a fűrészt a sövény FELETT mert ugye még egy árva rügy nem sok annyi sincs a sövényen. Amíg az apukák boldogan zörögtek - hasznosnak vélt tevékenységük közben - a szorgos asszonynép....tereferélt. Gereblyével a kezében. Merthogy egész télen alig láttuk ugye egymást, most kell megbeszélni mi minden történt. El lehet képzelni a délután hatékonyságát :) De jól éreztük magunkat mindenesetre.

Azt be kell valljam, eddig nem voltam igazi kerti tündérmanó. Tőlem nőhetett a gaz kedvére, valahogy nem éreztem rá a bíbelődés szépségére. Aztán most a télen végre megtaláltam a közös hangot a  szobanövényekkel. Például a három cserépnyi vitorlavirágom kezdett elszáradni, megbarnulni - egyszóval göthösek lettek. Aztán amikor a szokásos szombati locsolásnál levágtam a száraz leveleket, adtam neki egy kis tápoldatot és ismertettem a jogait röviden: Vagy összeszedi magát két héten belül vagy ki lesz dobva. Egy összeszedte magát. És semmi lelkiismeretfurdalásom sincs hogy már csak egy vitorlavirágom van. Azt hiszem, ez a kulcs. Nem erőltetni - van másik.... (eszembe jut a régi vicc: Hány pszichológus kell egy villanyégő becsavarásához? Csak egy - de az égőnek is akarni kell.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.