A helyzet fokozódik. Eddig lehetett takargatni, elsumákolni de mostanra már tessék, "mindenki lássa" hiszen az újság is megírta: hókáosz van. Bár inkább csak a fejekben - úgy hiszem. Hogy mekkora a "káosz," azt a kávészüneti hírmondóból szoktam kiolvasni. Két héttel ezelőtt - amikor röpködtek a mínuszok, és éjjel akár -12 fokig is lemerészkedett a hőmérő higanyszála - a fő téma a megyébe merészkedett farkasok kiirtása volt. Egész Dél-Svédország szurkolt annak a 2000 (jól láttok) jóltáplált vadásznak, aki felvette a küzdelmet a 27 éhes farkas ellen. Nesze neked esélyegyenlőség meg ombudsman. Múlt hét elején is mindennap esett a hó - így épp  ideje volt megkondítani a vészharangot. A bicikliutakról használhatatlanná váltak! Hiába szerelkeztek fel a hős lundiak bundás nyeregmelegítővel, szöges kerékkel és egyéb csudaszerekkel - kénytelenek busszal vagy autóval járni. Aztán megjelentek a teherautók is - a tapasztaltabb lundiak "emberemlékezet óta" nem láttak hó(el)szállító teherautót Lundban. Na, ez akkor már a világvége biztos jele. És mára az újságok címoldalon bizonygatták, hogy káosz van. Hát, legyen. (Zárójelben említem, az utak tiszták, a buszok járnak, legfeljebb -5 fok és mondjuk félméteres hó van. Én...szigorúan hangsúlyozom, ÉN, ezt úgy mondanám: rendes tél van. Végre.)

Hogy mitől lett a vasárnapom régimódi? Az ebédtől. Húslevest ettünk, és csirkepörköltet.  Sikerült. Megfőztem. Segítséggel persze. A levest anyu asszisztálta végig, webkamerán keresztül. Azért van abban valami hátborzongató amikor anyu kiszúrja ezer kilométer távolságból hogy "megpucoltad te rendesen azt a répát?" Szóval a nagy mumus, a húsleves megadta magát. És vasárnap még szánkózni is voltunk. Kaptunk kölcsön egy hagyományos, fából készült szánkót, és uccu! Az elején kicsit meg voltunk illetődve, hiszen mindketten legalább 15-20 éve nem szánkóztunk, és a lejtő onnan fentről "húdemeredek" volt, de belejöttünk hamar. Azért el kell áruljam, ANNYIRA nem buli 5 percig kaptatni felfelé a dombon hogy aztán fél perc alatt leérjünk. Mindenesetre jól elfáradtunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.