Hogy telt a Karácsony? Nálam utazással, és igazi pihenéssel. Svédország keleti oldalán van egy hosszú sziget, Öland. Ott, a tenger partján egy békés kis fogadóban töltöttem a Karácsonyt. Errefelé "divat" hogy a családok - ahol a gyerekek már nagyok - elutaznak és afféle társasutazás keretében összeverődött csapatban töltik a szentestét, az első és a második ünnepet. Ez a fogadó is megtelt, és amikor megérkeztünk a fogadós úgy köszöntött minket, hogy "A létszám teljes, 27 felnőtt, 2 suhanc, 1 gyerek és 1 kutya". Engem a suhancok közé soroltak. Szenteste a Télapónak öltözött fogadós talán kicsit fialtal is volt a csomagváró 65-70 évesek között. Persze mindenkinek járt egy kis csomag, ha jól viselkedett az elmúlt évben - akár fáradt léptekkel, bottal, akár hetykén perdült a Télapó elé. Meg kell állapítanom, a svéd karácsony nagyon más mint az otthoni. Az "ünnepi konyha" ízei meg sem közelítik a magyar ízeket. Ez nem panaszkodás, ez tény. Mint ahogy az is tény, hogy karácsonyi ebédet varázsolni az asztalra körülbelül egyórás munka, terítéssel, szöszmögéssel együtt. Itt a család közösen dísziti fel a fát az ünnepek előtt és a nagy napon igyekeznek minél többet együtt lenni. Szinte megáll az élet - 3 órakor megnézik a tévében Donald kacsa kalandjait (minden évben ugyanazt), aztán kibontják az ajándékokat, megeszik az ünnepi heringet, párolt káposztát, virslit, sülthúst, és tévéznek tovább. Másnap délelőtt - vagy szenteste Donald kacsa helyett - moziba mennek a svédek. Ilyenkor régi filmeket vetítenek a mozik, és lehetetlen jegyet venni bármilyen előadásra (a katasztrófafilmeket és éjjeli horrorfilmeket is beleértve). A fogadóban egyébként a karácsonyi menüt leszámítva nagyon finomakat főztek. A háromfogásos vacsorák igazi mesterművek voltak, teljesen reménytelen elhatározás volt, hogy "már csak csipegetni" fogok. A délelőttök kirándulással, városnézéssel, tingli-tanglival teltek. Volt a fogadóban egy "játékszoba" is ahova betették játszani néha szegény egyszem-gyereket (amikor a szülők és nagyszülők pihenni vágytak). Egészen véletlenül volt ott egy háromdimenziós puzzle (egy régi angol templomot kellett felépíteni a darabkákból), hát nem lehetett kihagyni! Reggeli után kezdődött az "építkezés", vacsorára állt a templom, az utolsó darab is a helyére került - és vacsora után már "nem is érdemes nekikezdeni semminek". A karácsony reggeli mise nagyon szép volt. Rengeteg gyertya, szép szentbeszéd arról, hogy megbocsátani magunknak a legnehezebb, de érdemes gyakorolni. Öland bájos kis hely volt - elfelé jövet egy pillantást vetettem a királyi nyári lakra is. A svédek nagyon ügyelnek arra, hogy senki se lógjon ki a tömegből sem lefelé, sem felfelé. Így a király is - bár rengeteg pénzbe kerül a királyi pár a svédeknek - kicsit "hétköznapi". A királyi lak is inkább kinéz egy jólmenő vállalkozó balatoni villájának mint királyi nyaralónak. Öland jó 300 kilométernyire van Lundtól, hazafelé jólesett megállni Karlskronában. Ez a középkori "tengerészeti főhadiszállás" még ma is gyönyörű kisváros. És amilyen szerencsénk volt gyönyörű tiszta időt - és hihetetlen naplementét csíptünk el. Persze a tengerészeti múzeum kihagyhatatlan. A haditengerészeti rész például egyedülálló - lehet tengeralattjárót vezetni szimulátoron, középkori sokárbócosokra lőni ágyúval (a szomszédos sokárbócosról persze), kötelet emelgetni szárazon meg vizesen, evezni viharban (szimulátorral persze). Ezután újra autóba ülni és hazavezetni már "pipafüst" volt. Nagyon jó élmény volt az idei karácsony. Szinte hallom a kíváncsi kérdéseket, és íme a válaszom: Nem, nem voltam egyedül. Kettesben ünnepeltem :)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.