Onnan tudom, hogy tényleg itt a tél, hogy reggelre félcentis zúzmarakabátot növesztett az autóm. Olyan, de olyan szép volt ahogy a szőrök szélirányban álltak - és persze sarkokon vagy tükör mögött, igazi "forgókat" is találtam. Az új szomszédaimnál azért egy kíváncsi pillantást sikerült elérni, amikor a felkelő nap fényeit meg a jégbundát próbáltam egy fényképre összeilleszteni...nem sikerült. Míg ők morcosan nekiláttak kaparni, én művészkedtem. De persze végül én sem kerülhettem el a kaparást. Szóval tél van. A hideg is megjött. És még mindig nem tudom megszokni, hogy fél három felé elkezd sötétedni. Igen, tudom: aki északra jött ne nyavalyogjon ha hideg meg sötét van. A kidobozolás is halad a maga útján - és a lelki békém is lassan helyreáll. Egész Lundban harapni lehet a karácsonyváró hangulatot. Gyertyák tömkelege világít mindenfelé - üzeletek kirakatában, otthonok ablakában, a kávézónk asztalán...azért ez meg kell hagyni, nagyon szép.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LeMona 2009.12.03. 10:09:29
és legyél az, aki vagy." (Paulo Coelho)
Kicsit irigylem az ottani kollégáidat... a karácsonyi illatokról, hangulatról eszembe jutott a tavalyi búcsúajándékod: különféle íncsiklandó apró sütemények és a meleg szívvel elkészített kis csomagocska...az igazán meghatottra sikeredett tanszéki értekezlet és az a rögtönzött szaxofon-koncert...