Bundás autó

2009.12.02. 17:16

Onnan tudom, hogy tényleg itt a tél, hogy reggelre félcentis zúzmarakabátot növesztett az autóm. Olyan, de olyan szép volt ahogy a szőrök szélirányban álltak - és persze sarkokon vagy tükör mögött, igazi "forgókat" is találtam. Az új szomszédaimnál azért egy kíváncsi pillantást sikerült elérni, amikor a felkelő nap fényeit meg a jégbundát próbáltam egy fényképre összeilleszteni...nem sikerült. Míg ők morcosan nekiláttak kaparni, én művészkedtem. De persze végül én sem kerülhettem el a kaparást. Szóval tél van. A hideg is megjött. És még mindig nem tudom megszokni, hogy fél három felé elkezd sötétedni. Igen, tudom: aki északra jött ne nyavalyogjon ha hideg meg sötét van. A kidobozolás is halad a maga útján - és a lelki békém is lassan helyreáll. Egész Lundban harapni lehet a karácsonyváró hangulatot. Gyertyák tömkelege világít mindenfelé - üzeletek kirakatában, otthonok ablakában, a kávézónk asztalán...azért ez meg kell hagyni, nagyon szép.

A bejegyzés trackback címe:

https://vandorpocok.blog.hu/api/trackback/id/tr651569195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LeMona 2009.12.03. 10:09:29

A legszörnyűbb talán, a dobozokon való átlépkedés, de amíg nincs meg a végleges helye a dolgoknak, és nem jön ihlet, addig párszor bizony belerúg az ember. Az hiszem ez a sok költözködés, csupán egy célt szolgál, hogy neked egyre mélyebbre kússzanak a gyökeid. Ahogy érzem, nagyon jól haladsz vele. Neked ez kellett...a váratlan, ami változást hoz, nagy változást, és ez így van rendjén. Eszembe jut egy idézet, ami ide kívánkozik: "...minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál,
és legyél az, aki vagy." (Paulo Coelho)

Kicsit irigylem az ottani kollégáidat... a karácsonyi illatokról, hangulatról eszembe jutott a tavalyi búcsúajándékod: különféle íncsiklandó apró sütemények és a meleg szívvel elkészített kis csomagocska...az igazán meghatottra sikeredett tanszéki értekezlet és az a rögtönzött szaxofon-koncert...

TATA 2009.12.19. 11:40:54

És mennyivel többet lehet aludni pirkadatig!
süti beállítások módosítása