Ma újult erővel kezdtem neki a rendezkedésnek a polcaimon. Aztán takarítás lett belőle és végül szortírozás a pipereszekrénykében. Így bukkantam rá a szempillagöndörítőre. Mikor sokadszorra sem tudtam hova tenni, ezt a szerkentyűt kénytelen voltam felülvizsgálni. Hányszor göndörítettem a pilláimat a múltban? - Talán egyszer, de nem emlékszem rá. Hát akkor dobjam ki? Na azt azért mégsem - ki tudja, talán a jövőben...vagy most? Így röpke ötperc alatt "alvósbaba" pillákat varázsoltam magamnak. (De aki ezt a szerkentyűt kitalálta biztos egyszer sem göndörítette a pilláit! Ez egy horror.) Ahogy folytattam a pakolászást, majd a konyhában sürgölődést valahogy mindig visszakúsztak a gondolataim a göndör pilláimhoz. És persze jókat mosolyogtam a tükörképemen - a gumikesztyű majd a kötény ideális kiegészítők voltak a dáma-nézésemhez. Hát még amikor nem tudtam az afrikai ritmusoknak ellenállni és "vad törzsi" távba kezdtem az étkező és az iroda határán (ugye emlékeztek, csak egyetlen szobám van)! Szóval megtartom a göndörítőt - és ezentúl sátoros pillákkal fogok itthon sertepertélni, mert úgy sokkal mókásabb. Na, így hogy megtaláltam az eszköz optimális felhasználási területét, rögtön helye is került! És kijelenthetem  (b)álkirálynőnek lenni smafu (bár még sosem próbáltam) ahhoz képest, hogy milyen klassz port törölni, szószt kevergetni ÉS pillát rezegtetni -Karádi Katalin stílusban. Szép napunk van ma! Végre kisütött a nap, hőség (talán 23 fok) van - úgyhogy elmegyek a tengerpartra svéd házifeladatot írni....pillástul 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.