Az ember lánya eszét egy tüzes olasz ejti rabul -fenn északon! De ez esetben jól szorítottatok, köszönöm mindenkinek! Enyém lett Marcello.  (Miért pont Marcello?  A válasz a Napsütötte Toszkána filmben...) Most teljes erőbedobással tanulok motorozni, hogy minél hamarabb ülhessek a nyergében. Mert azért nézegetni jó dolog, de a kanyarokat szelni lesz igazán élmény! Az oktatóm megerősített abban, hogy motort venni szerelemből kell - de érdekesen nézett amikor elrebegtem neki, hogy egy 600-as Ducati Monster rabolta el a szívem... Csak annyit dörmögött, hogy jó szemem van. Már elolvastam oda-vissza a szervízkönyvét, a Ducati történetét, és annyi minden kis apró részlet lett hirtelen érdekes. Igen, tudom, most minden csoda és minden nagyon érdekes..majd lassan lecseng. Lehet. De ezt az érzést nem cserélem el semmivel - amint egy csepp tinta feloldódik egy pohár vízben. Tessék meg lehet mosolyogni, de tényleg a végtelen boldogságot érzem amikor  megy alattam a tanulómotor. Ezt az érzést receptre kellene felírni - mindenkinek. (És szerintem eljön a pillanat hamarosan, amikor a motoroskabátom belső zsebében lapulni fog egy kép Marcello-ról. Hogy elővegyem és felvidítsa a lelkem a rutinpálya nyehences pillanatai után. Mondjuk ez.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.