Talán a legfontosabb a svédeknek: a nyár közepe, az év leghosszabb napja. Nem mondom, hogy hidegen hagyott a dolog, hiszen az egyébként hűvös svédek többször is rámkérdeztek, mit csinálok EZEN a pénteken. Nehogy lemaradjak erről a nevezetességről ám! És ha választaniuk kellene a Karácsony és a Midsommar (nyárközepe) között, többen is ez utóbbit tartanák meg. Hm. "Na lássuk,mit tud ez az ünnep" kíváncsisággal készülödtem. Az idő hozta a formáját - hideg volt és esett. Azért a Nap is kidugta az orrát a felhők mögül - pillanatokra ugyan, de hát a mai napon mégiscsak ő az ünnepelt, nagyon nem illik teljesen elbújni! A tömeg olyan 2-3 óra felé kezdett gyülekezni a füves téren. Piknikkosarakkal, esernyőkkel, színes gumicsizmákkal felszerelve jöttek a családok, baráti társaságok - és a lányok asszonyok színes rétivirágokból kötött koszorút hordtak. Természetesen nekem is volt koszorúm. Aztán az asszonyok feldíszítették az kereszt alakú oszlopot, a férfiak közösen felállították, aztán a zenészek a tövéhez telepedtek és elkezdődött a tánc!  Persze az óvónő-lelkületű anyukák buzgón tanították a "fületlen-farkatlan" kisbéka történetét a csemetéknek (ezt a dalt többször is elismételték ugyanis!). De a táncolók között szép számmal voltak apukák is - nekik általában a gyerekek segítettek emlékezni a dal szövegére vagy a koreográfiára. De az apukák arcáról azért itt-ott hiányoltam a lelkesedést miközben kisbékaként ugráltak körbe az oszlop körül hangosan "kvak kvak kvak"-olva. Aztán véget ért a zene, és a családok hazamentek...Mi is. Otthon a "hagyományos" - vagy inkább kötelező menü várt ránk. Hering (mindenféle ízben, mindenféle szószban) újhagymás tejföl, újkrumpli és rengeteg snapsz. A heringről nem hittem, hogy szeretem - de ezek elég jók voltak. Talán a mustáros szószban ázó hering ízlett a legjobban. Azért ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy én örömmel fogom a heringet enni - bizony körberöhögöm! De az idők változnak! A menü kötelező - a desszerttel együtt. Ilyenkor friss epret (szigorúan svéd termésűt) esznek tejszínnel! Nem verik fel habbá, hanem csak úgy...szerencsére az utóbbi években a vaníliafagyi is beküzdötte magát a tejszín és az eper közé. És hát a snapszok...sok van belőlük. És sokszor emelik a poharat. Én bevállaltam a sofőr szerepét - így én bodzalével ünnepeltem. (Igazság szerint tartottam a nyers heringektől - és inkább nem növeltem a kockázatot a snapszokkal) Jót beszélgettünk, jót ücsörögtünk. Azért érdekes, hogy ezek a svéd vendégségek szinte csak az evésről szólnak. Persze, beszélünk is, de általában addig eszik a nép, amíg mozdulni sem tud. Én elég jól tartottam magam, de  nem tudtam ellenállni az eper és a fagylalt után felkínált marshmallow-nak (az a fehér habcukor). A gyertyák lángjánál megpirítottuk a cukrot rajta, és....hm! A "csak még egyet" felkiáltás eredményeként mozdulni is alig tudtam a végén! Megint négyesben ünnepeltünk - a mosolyokat a báli kép alapján lehet beazonosítani. (ugye szép koszorúm volt?)  Ehhez a naphoz annyi hagyomány, babona, családi történet kapcsolódik, hogy mikor este tizenegy felé hazaindultunk, kicsit megértettem miért olyan fontos nekik ez a nap. Ez a nap mindegyiküknek kicsi kora óta ugyanúgy telik - ugyanazt eszik, ugyanazt a zenét hallgatják, csak a társaság változik kicsit az idő múlásával. Mintha ennek a napnak a segítségével tartanák számon az éveket...na, az egyik hagyományt én is kipróbáltam. A hajadon lánynak hétféle virágot kell összegyűjteni (mindegyikhez kerítést is kellett volna ugrani - de ezt a részletet kihagytam) és a csokrot éjjel a párnája alá rejtve álmában megláthatja a jövendőbelijét. Ezt a csokrot szedtem, és bizony a párnám alá tettem. Szép napom volt - az első nyárközepe emlék marad. (Hogy álmodtam-e? Hát persze! De a többi titok!) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.