Szombaton megtartottam az első hivatalos vendégséget, nálam. Vendégeket hívtam vacsorára. Egyszerűen hangzik, de nekem..az én főzőtudományommal ez bizony kihívás. Először arra gondoltam, pizzát rendelek nekik - aztán egy hang tudatosította bennem: én nem szeretem annyira a pizzát hogy az első svéd vendégeimnek ezt kínáljam. A következő "egyszerű de negyszerű" ötletem a rakottkrumpli volt. De idejében jött az égi intés: az otthonról magammal cipelt szárazkolbász jó a rakottkrumpliba de nem jó a szintén hazai Hungária pezsgőhöz. És mivel a pezsgő az egyik fix pontja volt az estnek, az ételt kellett újratervezni. No, csütörtökön fejest ugrottam a papír formátumú és internetes receptek tengerébe. Még szerencse, hogy itt a múlt csütörtök szabadnap, a péntek meg olyan "hivatalosan ellógott" nap: így volt időm hosszasan töprengeni az ízeken. Lassan összeállt a menü - péntek délelőttre. A hozzávalók hosszú sorát apránként összeszedtem még pénteken, csak egy-két halaszthatatlan apróság maradt szombatra (mint például a stampedliket beszerezni) Végül szombaton negyed kettőkor (!!) álltam neki főzni - a vendégeket délután négyre hívtam. Igen, innen szép nyerni. (Nagyon tutti stampedliket sikerült vennem - de ez a tudat ekkor kevés volt kedélyjavítónak.) Az előétel lett kész utoljára. Az epres avokádósaláta gyömbéres öntettel olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt időm képet készíteni róla. Friss kenyérrel, avokádó olajjal, sütőtök olajjal és szőlőmag olajjal kínáltam. (Először csak néztek, hogy tényleg olajos kenyérrel akarom őket megetetni? De hát csak nekikezdtek...) Még a díszítésnek alárakott salátalevelek is eltűntek! Igazán izgultam a főétel miatt. Mézes-gyömbéres párolt pulyka, gyümölcsös sültalmával és mandulás rizzsel. A pulykák párolásához beszerzett lábasbélelő "fémvirág" nem volt túl barátságos. Egyszer odacsípte az ujjam, egyszer megégetett. De ugye "felügyelet alatt" főztem (értsd: a házibácsi felszerelt konyháját használtam  és hát akkor már ő is segített kicsit) így volt ki kiszabadítsa a másfélkiló pulyka alá szorult ujjaimat. Jóadag értetlen pillantást szedtem össze egyébként a főzés alatt: amint felhalmoztam a gyümölcsöket az asztalon, mondván ez a hús mellé lesz - az még csak szokatlan volt inkább. De amikor a sikerült a hátamra löttyinteni a szószt és az almákkal együtt a kést is megsütni, igazán akcióba lendült a Hungarian Disaster. (Megjegyzem, nagyon örültünk amikor előjött a kés - azt hittem, véletlenül kidobtam a szemétbe) A házibácsi többször is "rutinból" belekukkantott a receptbe, de mindannyiszor megállapította, egy szót sem ért belőlük - magyarul volt, nekem volt esélyem! Amikor először szimatoltunk bele a sülő hús fűszeres illatába és elhümmentettük megunkat, (amúgy svédesen: hhmmmhhhmmmh) akkor kezdtem reménykedni, nem maradunk éhen. Öröm volt nézni az üres tányérokat a főfogás végén. Természetesen Vilmoskörtével kezdtük a vacsorát, az előételhez egy testesebb mátrai Chardonnay-t választottam és a sajtok mellé pedig egy "füstös" ízű Sauvignon blanc-t. Lundban van egy kis utca "a gourmand" utca. Itt mindig hosszú sor áll a péknél és a sajtosboltban is ínyenceket lehet kapni. - megérte kivárni a soromat szombaton! Nekem a Calvados-os camambert ízlett a legjobban (alul, négy kis barna cikk) de mindegyik fűszeres sajnak sikere volt. Szerencsére ez nem fogyott el mind - bár így is felkerekedtek a vendégeim egy kiadós sétára. Mondván, az olajbogyó tehet mindenről! A sajt mellé kínált epernek is sikere volt, bár itt már bátrabbak voltak, mint az olajos kenyérnél) Én szóltam az elején, hogy négy fogás lesz, de nem bírtak magukkal, addig ettek amíg minden tányér üres lett. (Az én szám persze a fülem köré tekeredett örömömben!) A desszert fűszeres-gyömbéres körte pisztáciával, málnafagylalttal. Tettem mellé két pici kocka kandírozott gyömbért (na ezt páran meghagyták), pisztácia és vanília fagylaltot meg egy szem epret. Jól illett hozzá a Hungária pezsgő. (picit gombhoz a kabát érzésetek van? nekem is. de mit lehet tenni?) Reggel hatkor kezdtem neki a desszertnek, hogy rendben meghűljön a körte de a receptben leírt 35 perc helyett majd négy óra hosszat molyoltam vele. A fagylalt egyébként is tutti desszert, de így! Ezután olyan masszív emésztésbe kezdett a társaság, hogy no. Azt hiszem, a vacsora étel része jól sikerült.  Elkerekedett a szemük, hogy majdnem másfél kiló gyömbért használtam fel a vacsorához - általában egy-két centit használnak az ételekhez. Bevallom, elfelejtettem kávét kínálni, vagy teát - mert hát én is kissé elpilledtem. Legközelebb jobban odafigyelek a "mellékes" innivalókra. De összességében nem panaszkodtak - fél egykor ment el az utolsó vendég, még kártyáztunk kicsit este (nagyon szeretek kártyázni!!) és amikor egyedül maradtam, csak vigyorogtam és nem hittem el az egészet. ÉN FŐZTEM! FINOMAT! Irgalmatlan aggódást gyártottam magamnak a vacsora előtt, de megérte a bátorság. Nehezebb út - nagyobb öröm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.