Mert annyi minden történik egyszerre! Említettem, hogy megtaláltam a helyet ahol egy darabig biztosan lakni fogok. És ez bizony rengeteg tervezéssel, álmodozással és egyebekkel jár. Mert most először szembesülök azzal, hogy egy lakásban mennyi minden van. De végre először, festhetem a "saját" falam! És bizony a héten ki is kell festenem - igen, NEKEM! - hogy mire Húsvétkor visszaérek, már "csak" be kelljen tenni a bútorokat a helyükre. Bár sokszor láttam már és néha bele is kontárkodtam a festés magasztos műveletébe, most először igazából fogok ecsetet ragadni...kaland, kaland! Összetett és bonyolult színt választottam: fehérek lesznek a falaim. Cifrázni ráérek később is. Aztán ugye ott van a berendezés. Mert most először az alap (szék, asztal, ágy) nem elég. Már lassan kívülről tudom az IKEA katalógust, de csak nagyon lassan formálódik a kép. Kevés helyem van ugyan, de elég a legfontosabbakra. Elérkeztünk a legmardosóbb kérdéskörhöz. Melyik kanapét fogom szeretni? Milyen színeket válasszak? És hát...van nekem stílusom? Mitől lesz a lakás az enyém? Melyik sarokba mit tegyek? Meg az ablak, meg az ajtó...huh! épp elég. Múlt héten - még a nagy lakásmizérián felül  - szerdára esett egy fontos megbeszélés, erre készültem egész hétfőtől - és pénteken pedig "átruccantunk" Koppenhágába. Nem csak városnézés volt, de azért főként csak lődörögtünk odaát két kollégával. A dánok nagyon jók egyszerű és nagyszerű berendezési tárgyakban. Persze hogy elcsábultam, és vettem végül két gyertyatartót. De nem akármilyet ám! Ha meglesz a végleges helyük, feltétlenül közzéteszem a szerzeményeimet! Az első képen Koppenhága rengeteg csatornája és lakóhajója közül egy gyönyörű példány, a másodikon pedig a porcelánbolt lámpái vannak (gyönyörű, lehelletfinom porcelánok). A hétvége hogyan telt? Hát természetesen a leendő lakásomban sürgölődtem...mértem, rajzoltam, szellőztettem, ábrándoztam...csupa csupa fontos dolog! Ma reggel pedig visszavittem a szaxofont Malmőbe. Búcsúzóul eljátszottam a jól ismert útrabocsátó dallamot "que sera, sera" (ismerős, ugye???) és becsuktam a dobozát. Másik márkát próbálok ki, mert ez bár gyönyörűen szól, kényelmetlen az ujjaimnak. Meglátjuk, mi lesz a fekete szaxofonból - de egyelőre nem adom fel! Hát, ugye csak úgy sisteregnek a napjaim...ezért is írok kicsit ritkábban. (Ma szigorúan nyelvgyakorlás céljából egy órát kártyáztunk a házibácsival - bridzsezni tanít; persze fontos érteni a licit kifejezéseit, de nem biztos hogy ezek tényleg az alapszókincshez tartoznak)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.