A héten végre eljutottam Malmöbe! Ez nem nagy szám, tudom, hiszen alig 20 kilométer  a távolság a két város között, de valahogy nem adódott eddig alkalom az utazásra. Bezzeg most! Talán említettem már, hogy az első svéd fizetésem valami csak nekem fontos, "őrült dologra" fogom költeni. Hosszas mérlegelés és elsöprő lelkesedés után megszületett a döntésem: FEKETE SZAXOFON. Már csak meg kellett keresni a gyártót, a forgalmazót, az üzletet...miegymás. Tegnapelőtt végül odáig jutottam - sok levelezés árán-, hogy a malmöi "fúvós szakboltban" már komolyan vettek, és ígértek fényképet a fekete altszaxiról. Nem sikerült szerezniük, de hát mit lehet tenni - látatlanban csak nem fogom megrendelni! Nosza, ha nincs kép, majd a szavak segítenek, elvégre a boltban már láttak ilyet. De  hiába kísérleteztem jól definiálni a fekete különböző árnyalatait, csak azt ismételgették, hogy "fekete. Olyan feketén fekete". Hát, tudok én másként is árnyalatot leírni, ha nagyon akarják, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, az eladó szemébe néztem és megkérdeztem, hogy ez a fekete szaxofon ugye egy "kimondottan női, csábító és érzékeny hangszer?" (Elvégre körülbelül így tudom leírni azt a szaténfényű grafitszürke árnyalatot amit szeretnék) Szegény eladó pipacspiros lett egy pillanat alatt, elfelejtett angolul, nem tudta miről beszélek...aztán amikor visszanyerte a hangját, svédül habogott egy sort, de mikor emlékeztettem, hogy nem beszélek svédül csak rosszabb lett a helyzet. Sebaj, azért a próbahangszert sikerült elhozni. Itt a vásárlás előtt otthon is ki lehet próbálni a hangszert - de fekete természetesen nem volt raktáron - így én egy sima aranyszínű darabbal indultam hazafelé. És arra gondoltam, ha a boltban az a három pasi csak 1 percig röhög telitorokból ezen a hibbant magyar tyúkon, már akkor is megérte felkelni a mai nap! Március végén kell visszavinnem a hangszert, addigra megálmodom itt rendelem-e meg a fekete szaxofont. (Merthogy a kinézett márka beszállítója Uppsalában van - és akkor már  a gyártó cége Londonban ugye közelebb esik)

Tegnap estére tenyérnyi pelyhekben kezdett zuhogni a hó. A svédórán nyelvtörőket tanultunk. Aztán rögtönöztünk egy kis versenyt a saját országaink nyelvtörőivel, és bár sokan érdekesnek találták a "Dömötör Ödön pörköltöt főzött" kezdetű örökzöldet, a kínai lány nyert. És azt hiszem a lakáskeresésem is sikerrel járt tegnap. Valami azt súgja, megtaláltam a helyet ahol egy jódarabig lakni fogok....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.