Mármint a biciklizésnek. Merthogy ez a varos "egyedülálló" és a helyiek nagyon büszkék arra, hogy mindenhova minden időben biciklivel járnak. És persze ezt reggelente az irodám előtt elsétálva megbeszéljük néhányukkal. Ők ecsetelik milyen viharos volt a szél, esetleg esett az eső vagy csak simán nyirkos hideg volt - én meg szörnyülködöm, hogy ők micsoda amazonok! Szerdán reggelre jókora hó esett. Na, gondoltam magamban - most majd a küszöb alatt fognak elslisszanni, nehogy rákérdezzek bicikliztek-e? Merthogy a vasútállomás környéki végtelen biciklimezőket elnézve.... Hát, az igazat megvallva hiába dörzsöltem a tenyerem. Sorra érkeztek a "sarki expedícióhoz" öltözött, hóembernek álcázott kollégák. Persze két keréken! És mintha még kedvet is kaptak volna a helyiek! Mintha több biciklis lett volna az utakon - vagy csak kevesebb volt az autós? Ki tudja! Persze engem sem kell félteni! A nyelviskolából hazafelé majd 50 percig tartott az egyébként 20 perces út a gyönyörű havas parkon kersztül. Tessék, bevallom azt is, hogy másnap reggel amikor indultunk az egyetemre a kollégámmal - a házibácsi, tudjátok! - nem átallottam megdobálni hógolyóval. A harmadiknál végre ő is belelendült, és hajlandó volt élvezni a friss havat. Az egyetem mögötti befagyott placcon azért nem csúszkált velem, de legalább megvárt. Csudijó nap volt... a hó még mindig itt vendégeskedik, ropog a lábam alatt, beborítja a tereket, padokat, de érzem hamarosan továbbáll.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.