Pénteken átköltöztem egy másik lakásba. A "házibácsi" kedves, kissé szószátyár jólelkű svéd. Ennek köszönhetően a hétvége nagy része beszélgetéssel telt, erről arról - persze még csak angolul. A témák között a magyar konyha is felbukkant, így mire végigúsztam vasárnap a "szokásos" reggeli távot, megérett az elhatározás. Húslevest fogok főzni! Hazafelé  beszereztem a hozzávalókat és már a számban éreztem "anyu húslevesét" ahogy sétáltam haza a hóesésben. Merhogy vasárnap reggelre megemberelte magát a tél és végre havazott - úgy igazából! Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a főzésnek. Az interneten talált mintegy 5-10 féle, egymásra alig-alig hasonlító recept "átlagát" vettem, és nyugodt szívvel hagytam ki a fazékból amit nem kaptam a boltban. Mit cifrázzam? Közel három óra szabályszerű lassú "gyöngyöző" fődögélés után sem volt semmi íze a levesnek, a teljesen színtelen meleg lötty igencsak messze volt a megálmodott aranysárga levestől. Szerencsére a "házibácsi" gyakorlottabb szakács - látva elkeseredésemet megmentette a levest némi babérlevéllel, sok sóval és pár leveskockával. Mit mondjak? Végül egész jó lett a magyar húsleves svéd módra, de azt hiszem el kell fogadjam, kelkáposzta, fehérrépa, karalábé és zeller nélkül nehéz lesz "olyan otthoni" levest alkotni. Azért nem panaszkodom - kanalazás közben az új lakás konyhájából igen szép volt a látvány. Mindenesetre nem adom fel - jövő héten a bableves kerül sorra. Hátha ez jobban veszi a "svédülést". 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.