Merthogy van mit: túlestem az első órámon. Nagy menet volt! Az öt indonéz diákból csak ketten jöttek, mert a többi átruccant Milánóba egy kis városnézésre, de sebaj, mert volt három svéd diák is ...vagyis a csoport fele ott volt! Aranyosak voltak, figyeltek, kérdeztek, ha kellett válaszoltak, szoval "ott voltak". Hajlandóak voltak kommunikálni és nem elkalandozni túl sűrűn annak ellenére, hogy néha bizony láttam az arcokon: ezt a magyarázatot jobb, ha megismétlem. Itt 4*45 perc jut egy alkalomra, vagyis szerdán délután 13-17-ig és pénteken reggel 8-12-ig tart az "én időm". A péntekit szerencsére felváltva és/vagy megosztva tartjuk egy kollégával. Szóval a harmadik óra felénél az angolom már teljesen elfáradt, mondtam is nekik még szoknom kell ezt az extrém igénybevételt és elengedtem őket jó 20 perccel hamarabb (megjegyzem: nem tiltakoztak). Szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem, miután becsuktam magam mögött a teremajtót! Aztán persze ÜNNEPELNI kellett. Még hétvégén - miközben felfedeztem az uszodát a városi parkban és barangoltam kicsit a környéken - rábukkantam egy aranyos cukrászdára, és alig tudtam ellenállni a kirakatban magukat igen szemtelenül kellető  süteménynek. Amint füligérő szájjal ültem az irodámban, már tudtam mi lesz az este fénypontja! A SEMLA (szemla)! 

Hogy mi ez? Egy könnyű, kardamomos tésztájú habos gyönyörűség. Azok a kacér porcukros kalapok pedig diszkéten eltakarják az igazi lényeget, a krémes marcipánmasszát. HMMM! Némi internetes turkálódás után megtudtam, hogy ennek a süteménynek vízkereszttől zsíroskeddig (február 5) tart a szezonja. Szóval még jó két hétig huncutkodhatnak a szemlák a cukrászdák kirakatában. Szerencsére több cukrászda is akad a városban, és egy alapos összehasonlító tanulmányra ugye mindig szükség van!

Ma még néhány lépéssel közelebb jutottam, hogy teljes értékű ember lehessek itt. Lett egy svéd mobiltelefonom svéd telefonszámmal (az adószám után ezt kérdezik a legtöbbet - nem ám a lakcímet!) és beiratkoztam a nyelvtanfolyamra. Jövő kedden indul. Haladunk, haladunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.