Az elmúlt hétvégén igencsak neves esemény csalogatta ki a londoniakat az utcára. November 10-én a polgármester esküt tesz, hogy a következő évben is a város és a városban lakók érdekeit tartja majd szem előtt. Ez a hagyomány már idestova 300 éves (ezek az angolok tudnak valamit hagyományok terén) de mára egy díszes felvonulássá alakult át. A város iskolái, mindenféle szervezetei és baráti körei beöltöznek és felvonulnak gyalogosan, lovakon, hintókon vagy autókon. Ha eddig nem csodálkoztam volna rá, hogy ez a város egy igazi "népek olvasztótégelye", akkor most igazán bepótolhattam (volna - de ezt már tudtam...). A felvonuló sor körülbelül kétszer 1 órán keresztül vonult (egy óra az Igazságügyi Palotáig, ahol a polgármester letette az esküt és vissza) és mindent egybevéve talán 5 kilométert vonultak együtt.

 Csodálatos volt az a rengeteg egyenruhás,

  amint többé-kevésbé elszánt arccal feszítettek az egyenruhájukban. A zenekarok teljesen elbűvöltek. Elég közel álltak egymáshoz, tehát kicsit áthallatszott a zene. És hogy ne zavarja a hallgatóságot az összevisszaság, igyekeztek ugyanazt játszani. Például a szentek bevonulását játszották harmonikán, rézfúvósokon és skót dudán is...tény és való, így a hangzavar megmaradt, de kissé érdekesebb volt. 

És a nézők? Hát, ők is elég érdekesek voltak. Volt akinek ez családi program lett, van aki csak kiugrott néhány percre a munka szünetében, és van aki nem is számított rá. Véletlenül belebotlott. Cak érdekességnek jegyzem meg, hogy a nézők - bár sűrűn álltak, és volt közöttük egy-két pityókás kedvű is - inkább kedélyesen mosolyogtak egymásra, és elbeszélgettek, mintsem lökdösték volna egymást a jobb kilátásért. A hangulat maga - az sajnos nem adható vissza a fényképek segítségével.

De talán úgy tudnám leírni, hogy ez egy "udvarias" felvonulás volt.

És hogy ért véget? Természetesen tüzijátékkal. Mókás volt, ahogy az egyenruhás felvonulók esetenként karddal és hátizsákkal, vagy csak skót szoknyában és vízhatlan túrakabátban nézték végig - a szájtáti nézősereggel együtt - a fényparádét. A felvonulás varázsát én kissé még tovább emeltem. Amíg a polgármester fogadkozott, én hagytam magam, hogy összeesküvés áldozata legyek. Egy gyömbéres és egy narancsos-citromos muffin szövetkezett ellenem, majd előre megfontolt szándékkal ádázul tőrbe csaltak...a többit meg úgyis tudjátok.