Délután múzeumlátogatás volt a program. Észre sem vettük, hogy 3 órát sétáltunk a Szépművészeti múzeumban, nagyon aranyos és lelkes helyi kísérőt kaptunk, és mire kiértünk, az ég ismét kedvet kapott lepipálni a festőket. Narancs-rózsaszín-kék-szürke színeket öltött – és ez a megvilágított épületekkel tényleg olyan hatást keltett, mintha egy festményben sétálnánk magunk is.
Még néhány órát eltöltöttem barangolva az óváros részben...és nagyon „stílszerűen” habcukrot vacsoráztam (itt minden sarkon van egy óriási hab-, gumi- és egyébcukor valamint bonbon bolt, leírhatatlan választékkal), majd összefutottunk néhány holland kollégával és folytattuk a valószerűtlen valenciai estét helyi vino tinto-val.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.