Csütörtökön eleredt a hó. Úgy igazából. Egész nap készülődött: gyűltek a szürke felhők, fejfájásra panaszkodtak a kollégák, és úgy általában nyugtalan volt a város. A házinéni úgy mondta, "vakarja a jegesmedve a fülét"... mi úgy mondanánk, lógott az eső lába. Aztán este nekigyürkőzött Holle anyó és derekasan megrázta a dunyhát.

Mi nem bírtunk magunkkal, sebtiben felöltöztünk és egy szempillantás múlva már hócsatáztunk az ablak alatt. Mikor visszaértünk az esti sétáról már jópárcentis hó borította az utcákat és mi boldogan lapátoltuk a havat a bejárati ajtó körül. A házinéni jót mosolygott mikor magyarázgattuk mire ez a nagy sietség - "nem akartuk elszalasztani a hóesést". Péntek reggelre egy hajszálnyit sem csendesedett. Esett ugyanolyan elszánással mint ahogy kezdte csütörtök este. Egy közepes edzéssel felért mire begyalogoltam a munkahelyemre a vádliközépig érő hóban. Péntek délután Lars kollégája kinézett az ablakon, csüggedve meredt a rendületlenül kavargó hóesésbe és iszonyodva dünnyögte. "Fuj, milyen egy szar idönk van". Erre Lars csillogó szemmel válaszolt: "Henrik, mi imádjuk a hóvihart, Ezért költöztünk ide'" Ilyen fokú naivitás láttán a kolléga is megpuhult és vette a lapot. "Hát, én a Szaharában költöznék legszívesebben - akár azonnal'". Sajnos péntek éjjel melegebbre fordult az idő, a hóból eső lett és ez a látvány fogadott minket ma reggel amikor kinéztünk az ablakon:  

A gyönyörű félméteres havunk odalett egy éjszaka alatt - keseregtünk reggeli közben. A házinénink jót nevetett a rajtunk és így vigasztalt: "Délután jön Olle". Ugyhogy elmentünk egyet járni a városba, megnéztük a főutcán a lasszódobó versenyt - részletek holnap - és kíváncsian vártuk Ollét. Dél körül ismét eleredt a hó és négy órakor - majdnem percre pontosan - megérkezett Olle. Félméteres hullámokkal, vadul kavargó hóval és süvítő széllel. Pont ahogy az egy hóviharhoz illik. Mi a tengerparti kávézóban vártuk, és mikor úgy gondoltuk hogy most már igazából tombol, elindultunk hazafelé. Minden lépés kihívás volt, függetlenül attól, hogy honnan kaptuk a szelet. Két boldog hóember ért haza ez ötperces útról egy félóra múlva. A házibácsi hangosan nevetve nézett végig rajtunk és előkereste a viharrendet. "A következő hóvihar február 21-én várható, és Olofnak hívják majd". Olof, szeretettel várunk! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.