Hogy mi ebben az ujsag? Kedves Eszaki sarkkortol delre lako honfitarsaim kedveert elarulom. Hat az, hogy november 27-en ment le es csak most kukkantott felenk azota. Volt is nagy orom a varosban mindenfele. Kerek negy -ismetlem, NEGY - percig idozott a napkorong az egen aztan mar fordult is vissza hogy kipihenje az elso nap faradalmait. Mi az irodaban mar fel tizenketto fele elkezduk lesni mikor jelennek meg az elso sugarak az egen. Persze engem is elkapott a hev. Mondtam is a mellettem eszegeto szigoru mernokurnak, hogy szerintem azert tart ilyen soka a napnak ma, mert a nagy alvasban osszegyurodtek a sugarak es sokaig tart kivasalni. Lattam a mosolyan hogy nem erti mit mondtam, pedig TUDOM hogy jol mondtam, es imigyen valaszolt: En vaniliakremmel szeretem. Jo, ennyiben maradtunk. Aztan csak felbukkant az egen teljes pompajaban a Nap. Az elso igazi sugarakkal egyutt elokerultek a napsutivel megrakott talcak es a kollegakkal behuzodtunk, vagyis inkabb betomorodtunk az iroda egyetlen napfenyes sarkaba es negy teljes percig napfurdoztunk, nevetgeltunk, viccelodve tomtuk magunkba az "ingyensutit", pont mint a gyerekek. Es feny derult a vaniliakremes rejtelyre is. Ilyenkor mindenki - de tenyleg MINDENKI - napsutit eszik, amit vagy vaniliakremmel vagy malnalekvarral toltenek. A velemenyek erosen megoszlanak melyik a jobb. En nem nyilatkozom. Egyertelmu hogy a malnalekvaros.   Aztan vegetert az ebedszunet, vissszaultunk dolgozni de egy kis mosoly ott bujkalt mindenkiben. Visszajott a nap, kezdodhet igazabol az UJ EV.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.