el sem megyek. Persze, én beszéltem rá, hogy bátran vegyen csak két jegyet. Egészen biztos voltam benne, hogy valaki majdcsak csatlakozik hozzá - merthogy engem aztán abszolút nem hozott lázba hogy ott üljek egész este. Aztán jó fél nappal előtte szólt, hogy senki sem akart vele menni. Én meg mit tehettem? Hát csak nem hagyon egyedül egész estére? Ha ő megy, én is megyek. Azért mégiscsak jó ha az ember lánya "felkészül" - úgyhogy a kezdés előtt SOS kiképzést kaptam. Az összes játékszabály tömörítve, 10 percben svédül. És elkezdett a tömeg áramlani befelé - velünk együtt. Csak akkor gondoltam bele mire vállakoztam amikor már a helyünkön ültünk a többi tízezer izgatott emberrel. A kezdést még hűvösen fogadtam - felkészültem a "hosszú és hősies" várakozásra. Aztán a második harmadban már együtt izgultam és hujjogattam a körülöttünk ülőkkel. A felénél már azon gondolkodtam, mikor jövünk legközelebb. Mit tagadjam, rekedtre szurkoltam magam életem első igazi hoki meccsén. És az eredmény? Svédország - Oroszország: 2-4 (de csak kis hiján nem 3:3 )    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.