Nem is ismételgetem magam. Szerintem már magától értetődik, minél hosszabb a szünet két bejegyzés között, annál sűrűbb időszak van mögöttem. Január 7-én indult újra az élet. A második héten a közlekedési szakmaszelet tartja az "Útügyi napok" itteni megfelelőjét. A jövő héten újraindul a nyelvi kurzus, egyre elszántabban akarom beszélni is ezt a nyelvet (mert érteni elég jól megy már). Aztán az "Útügyi napok" - amit Lund és Stockholm között félúton, Linköpingben tartottak - után egy hétvége erejéig elruccantunk Stockholmba. És akkor kezdetét vette a szelíd őrület! Hétfőn - azaz pont egy hete - megnéztünk kettesben (!) egy ígéretes házat Malmöben. Már a hirdetés alapján is jó választásnak tűnt, de amikor beléptünk, mindketten tudtuk, itt tudnánk élni! (Látom az elkerekedő szemeket, hogy mióta titkolom én ezt a fiút! Nem, az összeköltözés gondolatát még éppen csak ízlelgettük - nem mondom hogy "brahiból" mentünk a háznézőbe, de ez még csak a második ház volt...) Nagyon tetszett, mi tagadás. Akkor licitáljunk. - ötödikként léptünk be a "ki ígér többet" nevű idegölő internetes játékba. A licitet vasárnap este indították, és kedden este 10-kor zárták - 50 óra. Hétfő este még mind az öten talpon voltunk, de kedd délre már csak mi meg egy másik licitáló maradtunk a porondon. A licit szabályai szerint este 10 óra előtt mindenki akkor teszi meg a következő tétjét amikor akarja, de a zárás után már csak 5 perc telhet el a licitek között. Ha 5 percen belül nincs újabb, magasabb tét, a program lezár, és a legmagasabb tét nyer. Vannak percek amik a "retinára égnek" - és mi akkor megsejtettük ez milyen érzés. Kedd este egy korszak lezárult amikor megnyertük a licitet azért az álomházért. Kellett egy jó órás "séta" - gyalogkakukk hozánk képes csak vonszolta magát - a fagyos lundi éjszakában mire leeresztettünk annyira, hogy képesek legyünk elaludni. Szerdán felocsúdtunk, csütörtökön aláírtuk az adásvételi szerződést, pénteken beadtuk a banknak a szükséges papírokat a hitelhez, és ma délután 5 órakor a bank jóváhagyta a kérelmet. A ház hivatalosan is a miénk lett. Egy hete ilyenkor még nagyban licitáltunk - csipkedem magam, hogy ez nem álom. Hiszem, hogy amikor azon az úton járok amin haladnom kell, a kapuk kinyílnak. Ez az "ölünkbe pottyant" ház is egyfajta kinyílt kapu. Április 8-án kapjuk meg a kulcsot, utána költözünk. Hát igen - megint költözöm. De ezt a költözést alig várom! És addig? Addig tervezgetünk, hogy mit hova tegyünk, hogy milyen ebédlőasztalt szeretnénk, hogy hány tepsi kell egy konyhába...ilyenek. És a mosoly körbeér a fejemen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.