Nagyon szép. Mintha nem is főváros lenne. A belváros szűk utcái tiszták, a levegő friss,  parkok, hidak víz mindenhol és az emberek nem idegesen rohannak. Persze azért itt is akad elégedetlenkedés, de valahogy olyan visszafogott minden - a rendőri intézkedés, a parkolóőr büntetőcédulája. Úgy fedeztem fel a várost, ahogy kell. Túristakönyv és "látni kell" lista nélkül. Csak megérkeztem, vettem egy hagyományos térképet (azt ami vitorla nagyságúra nyitható) és mentem amerre a lábam vitt.

Ugyan a belváros elég kicsi, de a rengeteg víz alaposan feladta a leckét. Hiába tudtam a templomtornyok alapján elég jól tájékozódni, valahogy a kelleténél többször kavarodtam a "másik" oldalra. A harmadik napra már belejöttem, hogy az irány kevés, a hidak helyét kell tudni. És akárhányszor elkezdtem kiteregetni a térképemet, nagyon hamar odajött valaki hogy segítsen. Ez nagyon jól esett! Eljutottam a piacra, a vásárcsarnokba, üldögéltem kis zenés kocsmában, és még a múzeum sem maradt ki. Egész kellemes volt terv nélkül csak ténferegni. A svédek nagyon büszkék a 350 éves hajójukra amit 30 évvel ezelőtt emeltek ki a kikötő vizéből. Helyreállították és büszkén mutogatják - azzal a történettel együtt, hogy a hajót sietve, megfelelő tudás nélkül építették és az első útján, majd másfél kilométer után az első szél feldöntötte és elsüllyedt. A hajós városnézésen még meg is mutatják honnan indult és meddig jutott! Azért azt sem hallgatom el, hogy az utazás célja egy "kutatási pénz"-szerző értekezlet volt, svédül. Nem szépítem az eredményt, a többiek "reggelire megettek". Tapasztalatot szereztem - mást nem. Ha már a tapasztalatnál tartunk - a szállodám a rakparton horgonyzó, hajdan szebb napokat látott kaszinóhajó volt. Hogy én hogy megörültem a kis kajütömnek! A híres kéthetes hajóút a norvég partok mentén régi álmom - legalább ízelítőt kapok a tengeri életből. Hát zamatos volt az ízelítő - egyformán áthallatszott a papírfalakon ahogy az asztmás szomszédom küzdött a levegőért vagy ahogy a horkolós rázendített. A vizesblokkok zajáról és a vákuumvécé ordításáról ne is ejtsünk több szót. Tény: a hajóút hátrább sorolódott a kipróbálandók listáján. (Jóval hátrébb.) Az időjárás is kegyes volt hozzám. Napsütéses szép őszi idő volt, 16-18 fok napon - így a pulóver elkelt rajtam egész nap. Bezzeg Lundban pólóban rohangásztak még a népek.

Nem szépítem, örömmel indultam vissza. Mire hazaértem a kiszemelt házacskát majdnem eladták - a tulajdonos nem tudott tovább várni, jelentkező akadt, a licit elindult - holnap lezárják. Most tovább nézelődöm. A jelek szerint nem az én házam volt, bármennyire tetszett is az első perctől kezdve. De legalább összeírtam milyen házat szeretnék (nézzük a dolgok jó oldalát).  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.