Érdekes ahogy alakul a lakásom. Ahogy benne élek, a tárgyak szó szerint körbejárják a lakást. Hol ide hol oda kerülnek, próbálgatják a helyüket én meg időnként nem győzöm keresni egyik-másik haszontalant. (Jó is az, amikor csak az elégedettségre emlékszem, hogy milyen tutti kis helyet találtam például a hálózsákom tasakjának - de hogy hol van az a jó kis hely, az egyelőre rejtély.) A fülbevalóim csak szimplán "hányódtak". Ennek az áldatlan állapotnak ezennel vége! A lógósok egy kifeszített vászonra kerültek - sütkérezzenek kedvükre a napsütésben. A többiek meg...hát felöltöztek rendesen. Mentségemre szolgáljon, az öltöztetős papírbabák mindig kísértésnek számítottak, de nem voltam az a nagy babázós... aztán egyszercsak sikerült indokot - meg egy százoldalas "kárkidobni"  sminkmagazint -találni. Igen, hallom a sóhajokat, hogy: "egyeseknek mire nem jut ideje"...igazatok van. Azért megjegyzem: Úgy, de úgy élveztem! Szinte új életre keltek a fülbevalóim. A lakásom egyre jobban hasonlit rám - gyűlnek a mókás, hajmeresztő  és meghökkentő részletek. Persze attól még messze vagyok, hogy kétszer is meggondoljam hogy beengedjek-e valakit a lakásomba, de ki tudja! Ezek a svédek olyan mókásak - most például sertésinfluenza-pánik van. Az egyetemen alkoholos fertőtlenítőoldat van a bejáratok mellett - és körlevelet is kaptunk, hogy napjában legalább tízszer fertőtlenítsük a kezünket. A héten az egyik megbeszélésen a kolléga nagyon drámai hangon és "temetni jöttem Cézárt nem dicsérni" ábrázattal NEM FOGOTT KEZET senkivel! Meglehet legközelebb gázálarcban ücsörgünk majd a teremben...Ebben az esetben tényleg hasznát veszem a bukósisakra fejlesztett "zárt szájjal röhögés" technikának. A legutóbbi motorozáskor az út mellett tehenek legelésztek, és hogy egy kis izgalom is jusson, a napközben felmelegedett aszfalton hevertek el. Az autósok dudáltak, villogtak, lehúzott ablakkal hujjogattak - de hiába. A két motorral bemutatott "el az útról" produkciót érdeklődő pillantásokkal értékelték. Szóval nagyon lassan megközelítettük őket és hogy a liliomlelkük ne sérüljön, leállított motorokkal elrollereztünk mellettük. Na, erre bezzeg felemelték a seggüket és elindultak utánunk. Muszáj volt nevetni, de bukósisakban nem olyan könnyű! Szerdán voltam először a motoros klubban "teljes jogú" tagként. Amint befutottunk, a többiek egy nekem vetett futó mosoly után, körbevették megmustrálták, piszkálták és próbálgatták Marcello-t. Azt hiszem, ő az igazán érdekes új tag - én meg a velejáró kétlábú...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.