Van úgy, hogy egy véletlen ellesett mozdulat meglágyítja a fényeket. Ráadásul azt mondják a "hozzáértők", hogy sűrű pislogással jobban rögződnek ezek a tovatűnő hangulatok. Sokat pislogtam az elmúlt hetekben, nem tagadom. Ahogy féltő gondoskodással vette a karjára az ezeréves nagypapa a hatalmas karéj kenyeret majszoló szöszi kisunokáját a szegénynegyedben, ahogy a városi parkban élő vadnyulak egyike igyekezett közeli ismeretséget kötni a napozó hölgyhöz tartozó habos-babos ölebbel, nem tudtam másfele nézni. Ahogy az agyontetovált de kimondottan félénk és szégyenlős motorosfiú kedves ügyetlenkedéseit nézem "a klubban" akaratlanul is eszembe jut Roberta, a liliomlelkű livornókék Vespa, az első motorom. A tárgyak csak besétálnak az életünkbe, ideig-óráig jobbá tesznek bennünket mert jó érzéseket keltenek bennünk, aztán amikor lejárt az idejük, továbbállnak. Olyan könnyen hagyjuk  hogy egy tárgy a mindennapjaink része legyen. Az embereket pedig hosszasan méregetjük, bizalmatlanul tesztelgetjük és felkészülünk minden rosszra is amikor egy lépéssel közelebb engedjük magunkhoz a másikat. Nem hiszem, hogy jól van ez így.A hétvégén felkerültek a falra a polcaim - lassan elrendezkedem rajtuk. Mivégre cipelek annyi emléket magammal a múltból ? Azon is eltűnődtem, hogy vajon kevesebb lennék-e ha nem emlékeznék többé azokra a pillanatokra amelyek a tárgyi bizonyítékát kidobozoltam? Furcsa dolog ez. Egyelőre nem selejtezem a dolgaimat. Sőt! Legújabb szerzeményem is előkerült a mélyhűtőből. Még Tanzániából hoztam magammal, első nap vettem az óceánparton. Aztán harmadnapra irgalmatlan bűzt kezdett árasztani - valószínű nem mosták ki belőle az eredeti lakót rendesen. A maradék hét napban belelocsoltam a piperetáskámban fellelhető összes vegyi anyagot: körömlakklemosót, sampont, fogkrémet - és ezek tetszőleges elegyét. Az utolsó napon kikönyörögtem egy kis vécétisztítót, hogy a repülőgépről ki ne hajítsanak a tűrhetetlen szagú poggyászom miatt. (De ezzel csak a fényes részt sikerült kissé elmattítanom) Itthon két hét "mélyhűtőfogságra" ítéltem ezt a kis büdöst. És most tessék, két hónap fagyasztás után végre szagtalan és kedvére ücsöröghet a polcomon! Hát nem megérte? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.