Tíz napra átruccantam a tanzániai télbe. Nem nyaralni mentem, de mégiscsak valami nyaralásféle lett belőle. A szálllodánk négycsillagos csudahelynek számított - helyi viszonylatban. Nekem valahogy nem sikerült megszokni a fürdőszobában rohangászó kis gyíkocskákat (az volt a kényszerképzetem, hogy rámásznak a fogkefémre: de nem hibbantak meg azok sem, minek másznának rá?) A melegvíz is igen érdekes volt - váltakozva jött forró és hideg víz a zuhanyból - az átmeneti langyos pillanatokat lehetett tusolásra használni. A hatékonyság illusztrálására említem meg, hogy a gyors zuhany 25 percig tartott. A szálloda egyik büszkesége volt a madzagnélküli internet - amit a medence partján lehetett használni a legjobban. (Apró  részlet, hogy a konferenciatermekben és szobákban a hálózat sebessége "vánszorgó" üzemmódba ugrott). DE ez csak afféle úri nyavalygás - hiszen a város és a lakosok sokkal érdekesebbek. Annyi élmény ért, hogy szinte csak címszavakban lehet felsorolni - vegyük sorra. A közlekedés igazi harc-művészet (nincs okunk panaszkodni se a morálra, se az utakra). Mivel nagyon sokan vannak, de kevés az autó a busz vagy komp, ezért meglepő mennyiségű ember utazik minden járműben - jó, azért vannak kivételek: a helyi gazdagok és az egyenruhások autóira gondolok. A közlekedés üde színfoltjai az Ursula-formájú rendőrnők. Félelmetesek, elszántak és 4 órán keresztül hibátlanul irányítják a nagyobb kereszteződések kaotikus forgalmát - szigorúan térdzokniban! Aztán érdemes pillantást vetni a rendőrbuszra is (igen, az a rozsdás sötétkék az a vadonatúj piros ház előtt). És ha már itt tartunk, a busz másik oldalán a rendőri dolgozók számára épült ház is magáért beszél. Nem szabad elfelejteni, hogy itt a rendőrök egyfajta "társadalmi elit"-nek számítanak.

Amikor elnéztem ezeket a házakat, titokban nagyon hálás voltam, hogy nekem nem ilyen körülmények között kell laknom. Aztán az egyik vacsora alatt a tanzániai kolléga őszinte sajnálattal vallotta meg, hogy bizony nem cserélne velem a világ minden kincséért sem. Mert testvérek nélkül, egyedül egy lakásban egy hét alatt elszáradna. Hiába no, jól van ez a világ elrendezve. Nem cserélünk - éljük a magunk életét ott és úgy ahogy álmodjuk. Persze a légkondi itt is tömegbetegség. A csoport fele persze agyonhűtötte magát és megfázott másnapra. A tüsszögő, krákogó, fejfájós és a nyűgös afrikaiak ugyanolyan macerásak mint a többi földrész lakói ha náthásak. Ez is tudományos megfigyelés! Aztán ott van az alkudozás. Mindig, mindenért. Akár esőben napszemüvegért. Az árusok pedig úgy bukkannak elő a semmiből a hatalmas portékával tömött batyuikkal, mint a szellemek. Honnan tudják, hogy megállunk? Hogy ott vagyunk? Félelmetes. És farkastörvények vannak - elszorult a szívem amikor láttam ahogy a fiatalok odadobják a gyümölgyárus bácsinak a pénzt. De az érzelgősség európai luxus - ahol az életben maradás a cél, ott nem lehet nyavalyogni. Fogalmazhatnék úgy is, kegyetlenek egymással sokszor. De azt hiszem, csak a morál más. Nagyon más.  A tengerpart gyönyörű! A végtelenül és szemtelenül kék tenger, a homokos tengerpart, pálmafák...pont olyan mint a filmekben. Mégha a látványt a vízen úszó olajfolt, vagy a partra sodort szemét el is rontja - de ez máshol is így van, sajnos. És mi minden más az egyenlítő túloldalán? Igen, a víz a másik irányba örvénylik, az égbolt csillagjai egészen mások (az Orionnak csak épp az öve látszik a horizonton), a hold pedig fekszik az égen (a kiharapott rész nem oldalt, hanem felül van). És még valamit muszáj elmondanom. Az afrikai nők és férfiak kisugárzását szinte tapintani lehet. A saját környezetükben, a saját kultúrájukban, saját ruhájukban. És még egy tudományos megfigyelés. Nehéz afrikai kollégával fotózkodni az esti búcsúvacsorán!  

Váratlan és kemény lecke volt minden téren. Tömören úgy foglalnám össze, hogy ott tényleg van okuk az embereknek panaszkodni - de nem teszik. A betegség, a mérhetetlen szegénység a mindennapi életük része - de többet nevetnek mint beszélnek; pedig nem keveset beszélnek. A pillanatnak élnek, nevetnek és nem aggódnak a holnapon. Hakuna matata!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.