Szombaton kiruccantam - a közeli hegyet néztem meg. Pont úgy indultam neki, ahogy régen a kirándulásokra készültem. Reggel uccu talpra, aztán a szendvicskészítés és teagyártás után irány Kullaberg! (Kulla=asszony -északsvéd tájszólásban, berg=hegy) Nem, nem egyedül mentem, az egyetem külföldi diákjait, kutatóit mozgató egyesület szervezte. Útközben megnéztük a királyuk nyári lakját, a gyönyörű parkkal, kilátással Dániára. Nem tudom, biztosan ennyire fárasztó királynak lenni? A királyok királynék lovaglással, kertészkedéssel kapcsolódnak ki...miből? Az államügyeket a miniszterek intézik (pláne manapság) a gyerekeket dajka neveli (száz évvel ezelőtt is így volt) és hát a király inkább csak diktálja a határidőket mintsem  körömszakadtával betartani próbálja. Áh, kár a morfondírozásért! A park - annak ellenére hogy a beharangozott rhododendronok még csak készültek a virágzásra - a tuilpánokkal is gyönyörű volt! Azt hiszem öregszem, mert kicsit cvíder lettem azért a kerttől: a királyné ízlését magasztalták az égig, és a négy kerttervező meg a 15 kertész munkája meg kissé elsikkadt. Eh, szóra sem érdemes. Mindenesetre a királyi család igyekszik megosztani a   futballpályának nevezett területről  nyíló gyönyörű kilátást. A pórnép idejöhet piknikezni, és időnként jótékonysági koncerteket is rendeznek. A kastélynyaraló után már tényleg a hegy felé vettük az irányt! Gyönyörű, valószerűtlen-sárga repceföldeken mentünk keresztül, piciri falucskák körforgalmaiban keringett az emeletes buszunk és egyszercsak elénktoppant a hegy a maga 188 méter magasságával. Bár amikor az idegenvezetőnk - egy nagyon jó humorú, ősz kontyú néni - belekurjantott a mikrofonba, hogy most gyorsan nézzünk balara, hogy a fasor foghíjában felbukkanó hegyet el ne szalasszuk megnézni - a busz hátsó része harsányan felröhögött (bevallom, velük mosolyogtam - a mellettem ülő oszták fiúval együtt). Aztán amikor a buszunk lendülete elfogyott az emelkedőn, büszkén megjegyezte, hogy aki az előbb nevetett az most menjen és tolja meg a buszt - mert megsértettük a hegyet, és csak így lehet kiengesztelni. A sűrűn egymás mellé épített házak, pinduri kertek és meredek utcák egyébként tényleg hegyvidékre emlékeztettek - még ha csak egy-egy utca hosszában is! A félsziget szerűen kinyúló földnyelv, a sziklás tengerparttal gyönyörű volt. Olyan szél fújt, hogy valósággal neki kellett feküdni hogy haladni tudjunk benne! A busz vigyorgó fele velem együtt (olaszok, dél-amerikaiak, németek, lengyelek, egy oszták és én - szóval a hegyesebb népek) nagy örömmel mászkáltak a sziklákon hegyikecske módjára (mert a  második kép közepén az a pici fehér folt egy világítótorony ám, és oda egyszerűen muszáj volt kimászni!) A többek pedig a szélcsendes büfé teraszára húzódtak és békésen eszegettek, iszogattak. Az idegenvezetőnk hangot is adott aggodalmának mikor visszaértünk a buszra: "Jaj ezek a kutatók rosszabbak mint a gyerekek! Mert egy gyerek lejön a sziklafalról ha beígérnek neki egy fagyit, de mi ugyanolyan rosszak vagyunk ÉS még fagyit is veszünk magunknak a végén" - mit tagadjam, így volt. De a kirándulás nagyon, nagyon jól sikerült! Hazafelé aludni próbált a busz nagy része, de ekkor jött el a revans ideje! Idegenvezetőnk magához ragadta a mikrofont és 10-15 perces időközönként teljes hangerővel mondott 3-4 mondatot. Vagy a távolban felsejlő hidat mutatta (volna) meg, vagy az elsuhanó épület történelmének érdekes részletét villantotta meg. Pont annyit, hogy mindenki felébredjen - aztán hozzátette, hogy akkor most alhatunk míg visszaérünk Lundba. Ha nem is volt öreg este mire hazaértem, azért jó volt lerogyni a fotelba és csak bambulni magam elé. És hát be kell vallanom még valamit: A bekészített szendvicseknek csak a harmada fogyott el (de csak azért, mert a kalibrált mennyiségben benne van a "cseréljünk szendvicset" vagy "lányok, nektek maradt még valami ehető" típusú tartalékok is!) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.