Lassan kezd körvonalazódni a rendes kerékvágás. Szerintem még sokára fogom megunni a SAJÁT lakás élményét, de ha nagyon akarom, már látom a napok rendszerét a pillanatnyi összevisszaságon túl. Az első kör rendrakással körbeértem - mindennek megvan a körülbelüli helye - most állok neki a részleteknek. Hogy minden kényelmes legyen és a kezemre essen. Jó úgy "tervezni" hogy benne élek - milyennek szeretném a gardróbom? És a dolgozósarkom? Kialakul idővel minden. Időközben tiszta erőből tavasz lett. A virágok nagyon kinyíltak, a 18-20 fokos melegben a lányok "bugyira" vetkőztek (én még a hosszú vagy rövidujjú kérdésnél tartottam amikor a helyiek már vállpántos semmikben flangáltak! - minden relatív), és ez mind semmi! A MACSÓ VISSZATÉRT! Mondhatnám kezdetét vette a második évad a nyelviskolai love-sztoriban. Amikor felbukkant - láthatóan teljesen váratlanul - a tanárnőnk épp egy nagyon rövid de nagyon fodros és igen-igen mélyen dekoltált ruhácskát viselt. A karkötők és egyebek csilingelését helyettesítette a kacargálásával. Mindent felírt a táblára (mert így sétálhatott fel alá megvillantva a lábait az ide-oda lebbenő szoknyacafat alatt), mókás történeteket mesélt, és egyáltalán: kisütött a nap! Így megtudtuk többek között, hogy a tanárnőnknek nincs tehetsége a virágokhoz. Zavart kuncogások között mesélte,  apukájától kapott egy flamingónövényt, és újat kellett vennie amikor félév múlva ismét jött az apukája.  Merthogy az eredeti kipurcant a látogatást követő héten  - hiába noszogatta hogy nőjön már gyorsan és nehogy beteg merjen lenni -  szemlesütve tette hozzá: azért kapta a virágot hogy bebizonyíthassa, tud egy növényre vigyázni. Így amikor minket noszogatott jó félóra múlva hogy mondjunk már egy mondatot a tanult szerkezettel, az macsó sármos mosollyal megjegyezte: Mi nem vagyunk a növényei - minket jobban kell szeretni kell ám! Hát, mit lehetett tenni pirultunk és nevettünk. Azért ez már az udvarlásban is haladó szint - nemde? Egyébként is annyi minden mókás dolog történik körülöttem, hogy szinte egyfolytában mosolygok. Itt most gyakran esik az eső, és higgyétek el nagyon mókás látni a sok dilimintás gumicsizmában kerékpározó kiskosztümös munkába igyekvő hölgyet! Vagy amikor a frizbigolf szépségeit ecseteli a kollégám (a golf már nem olyan trendi, ezért a lyukat felemelték, kiszélesítettték és frizbivel kell beletalálni a lyukakba...őrülten hangzik). Vagy amikor a kézenfogva sétáló párok elegánsan a bokorba pöknek (igen, igen!!) majd andalognak tovább. Vagy amikor a beszélgetőpartnered dohányzacskója előpottyan a tárgyalóasztalon - sokan úgy dohányoznak, hogy a dohányt piciri kis tüllzacskóban a szemfoguk fölé az ínyük alá teszik.  Aztán amikor már kiáztatták a matériát a zacsiból, kicserélik. (Vannak olyan ízűek amik fekete levet eresztenek - bár már nem gondolok semmi rosszra ha látom, hogy valakinek sötétzöldes lé csorog a fogán meg a szája sarkában, azért inkább nem nézek oda) Bár itt is vannak kávéházak az idős hölgyek teljes sminkben és frissen púderezett parókában bizony az IKEA nagy éttermébe mennek gavallérvadászatra - és közben elegánsan csipegetik a lingonlekváros svéd húsgombócokat a párnás kacsóikkal! Szóval végtelen mennyiségű dinka dolog van itt! Mit gondoltok, beillek közéjük a svéd logarlécemmel?     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.