Régen írtam, de csak úgy sisteregtek az események körülöttem. Mostanra már szinte el is felejtettem a fesést - na jó ez csak afféle költői metafora - mert a beköltözés überelt mindent. Szerdán hazarepültem, és délután még beszereztem azokat a kis nélkülözhetetlen apróságokat a jól ismert otthoni boltokban amikre régen áhítoztam, hogy "majd a saját lakásomban".... Csütörtökön betuszkoltuk a két autóba a teljes cuccmót  (begyűjtöttem azért néhány rosszalló pillantást amikor a feleslegesnek ítélt piknikkosárnak kerestük a helyet és fülem botját sem mozdítottam a "biztos nem lehet vikinges lábtörlőt kapni Svédországban?"típusú kérdésekre) Így aztán pénteken hajnalban (azaz reggel 3 órakor!) útnak indultunk. Egy élmény volt átautózni Európán! Ha az út önmagában nem lett volna elég érdekes, a GPS-ünk gondoskodott a szórakoztatásunkról. Mindenféle mókás kerülőutakra terelt -vagy néha csak próbált terelni - mindket miközben ott motoszkált bennünk, hogy délután 3-kor indul a kompunk Rostock kikötőjéből.  (A  két autóból álló konvojt mi vezettük; amikor afféle "városnéző" kilométereket sikerült produkálni és a gyönyörű panorámát ajánlottuk a minket követő "tömegek" figyelmébe, csak annyit kaptunk cserébe a bónuszprogramért, hogy a kihajózó komp is szép látvány lesz ha lekéssük - ilyenkor nagyon örültünk, hogy van "vókitóki" is!).  Persze úgy értünk a kikötőbe, hogy tökéletesebben képzelni sem lehetne. És a komp!!! Egy úszó irodaház - vagy még nagyobb. Alig voltunk a kompon - így üresen még óriásibbnak tűnt a monstrum. Gyönyörű időnk volt! A nap szikrázott, a tenger csudakéklett, sirályokat és kalózokat sem láttunk, a naplemente meseszép volt és végül behajóztunk Trelleborgba este 9-kor. Addigra már mindkét autónak kiégett az egyik első lámpája - a vak kutya számára is egyértelmű volt hogy összetartozunk! Pénteken este 10 óra körül megérkeztünk, a házibácsival együtt öten pikk-pakk behordtuk a csomagokat - itt ismételten eleresztettem a fülem mellett a piknikkosárra és egyéb életbevágó dolgaimra (mint varrógép, üveg asztallap) tett csipkelődő megjegyzéseket. Egy életmentő hideg sör után úgy zuhantunk az ágyba, hogy mire a fejünk párnát ért már aludtunk! Másnap délelőtt végigkódorogtuk ötösben a lundi bolhapiacot - egy svéd logarlécet szereztem!!! - aztán ipari mennyiségű halat vettünk a halasbódéban kényelmesen megreggeliztünk egy kávéház belső udvarán. Itt jegyzem meg, a "hungarian disaster" jelenség ekkor még csak bontogatta szárnyait amikor végigömlött egy pohár forró csoki az asztalon és néhány nadrág sorsát is megpecsételte. Délután hazacaplattunk és bútorösszeszerelésbe kezdtünk. Az IKEA bútorok összeszerelése önmagában is társasági esemény barátokkal meg egyenesen feledhetetlen élmény - de a szomszéd hölgy feldúlt hangnemben és szigorúan svédül tett kommentárja már tényleg bónusz volt! (Két idős hölgy lakik a szomszédomban -az egyiknek migrénje volt aznap, a másik meg tudott angolul - ez lenne a dupla élvezet?) Sajnos tényleg úgy alakult, hogy az intermezzó után kezdtük fúrni a közös falat...mindenesetre ezután már nem jöttek át. Aztán este a házibácsi felajánlotta, hogy főz egy vacsorát, amit együnk meg nálam! ISENI lett a vacsora is, a hangulat is. Magyar barackpálinka, svéd húspogácsa...sok-sok vigyorgás. (A "hungarian disaster" elérte csúcspontját amikor egy nagy pohár lakkabor is végigömlött a foltmentes nadrágokon és a szőnyegen.) Csudanap volt - örök élmény. Köszönöm. Vasárnap reggel hazafelé indult a felmentősereg. Én meg elkezdtem pakolászni azt a sok "hasznos" dolgot, amit magammal hurcoltam. Hétfőn aludtam először az új helyemen. Hátborzongató élmény volt. Egy álom valóra vált - és ez bizony félelmetes. Sokat dolgoztam ezért a pillanatért, de sírtam mint a záporeső - nem tagadom. Aztán kedden minden egyéb motyómat lehordtam a házibácsitól és visszaadtam a kulcsát - ekkor újabb bömbölés következett, de szerdára elcsitult a lélekvihar. Szerdán vettem egy biciklit - elvégre hogyan lehetnék igazi lundi, ha nem lenne saját biciklim! A nagy tavaszkezdő ünnepet már a saját lakásomból élveztem végig. Itt április 30-án, Valpurgis-éjkor megünneplik a tavaszt! Hatalmas tüzeket gyújtanak sötétedéskor és aznap az egész város egyetlen hatalmas bulihelyszínné válik. Rengeteg többé-kevésbé (inkább többé) részeg diák örömködik, énekel, táncol...és a rendőrök is narancsszínű Hawai-láncot viselnek, a tolókocsis mamókák és a kisgyerekes családok is együtt ünnepelnek a diákokkal - bár kissé távolabb húzódnak azért a kemény magtól. Szerencsém volt, a házibácsi jóvoltából két társasággal is együtt ünnepeltem. Másnap, május 1-én délután a diákszínpad zseniális előadását néztem meg. Pirosra tapsoltam a tenyerem a zenés-táncos majd 3 órás darab alatt amit a diákok írtak és adtak elő. Persze svédül, így a nyelvi humor nagy része elveszett - de sebaj! Jövőre már érteni fogom! A baráti társaság egyik tagja ilyenkor vesz két széksornyi jegyet, meghívja a barátokat egy délutáni színházazásra és utána közös vacsorára. Szerencsém volt hogy velük mehettem. Nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk az előadás után. Hazafelé ismét megvillantotta tehetségét a "hungarian disaster". Valami övcsatba hajtottam bele és egy pillanat alatt leeresztett a biciklim kereke - így kénytelen kelletlen hazasétáltam. Május 1-én a lundi egyetem énekkara is koncertezett: a főépület lépcsőjén áll fel kar és a sok fehér sapkás egyenruha látványát a szökőkút teszi teljessé. Ehhez a kutat két napig szerelték - és ahogy elnéztem a szökőkútban molyoló embereket komolyan elgondolkodtam, hogy hobbiként felcsapok szökőkútszerelőnek (ha már Fellini Szilviája nem lehetek ...) Hosszúra sikeredett a beszámoló, de mondtam az elején, hogy sokminden történt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.