A piacon már lehet kapni aranyeső és bazsarózsa ágakat, a nappalok egyre hosszabbak, és lassan ... bimbóznak a lelkek is. A nyelviskolában pedig egyenes tombol már a tavasz! Merthogy a csoportba jár egy igazi, belevaló olasz MACSÓ! Persze mondanom sem kell, a temperamentumával, a sötét szemével és az olajos fényű hátrafésült hajával - meg a maga 40 évével - rögtön kiérdemelte a svéd tanárnőnk megkülönböztetett figyelmét.  Persze kicsit többet tud svédül, elvégre már három éve él itt.  De azért a jelek megukért beszéltek. Amíg mi örültünk, hogy a "mi a neved, honnan jöttél" kérdésre összeszedtünk valami épkézláb választ svédül, addig macsókánk vagy 7 kérdést kapott, csilingelő kacajokkal és kacérul hátradobált szőke fürtökkel tálalva. A válaszok minőségén  nem  sokat javított az itt eltöltött 3 év. Aztán a második hét után nem jött többet a deli legény. Szegény tanárnőnk összekötötte a haját, otthon hagyta a csillogó fülbevalóit és lecserélte szűk felsőit kényelmes viseletre. Ám ezen a kedden (amikor a város a "zsíroskedd"-del búcsúzó szemlákkal és Viktória hercegnő eljegyzését ünneplő svédekkel volt tele) a macsó visszatért! És csütörtökre virágba borult a tanárnőnk!   

Zene füleimnek ahogy a "tittapószídatrettiotta" (nézzük a 38. oldalt) hangalak felér egy  forró vallomással. És persze a válasz sem marad el, akadozó svéddel de elhangzik, például "vabetűdertükkeromdéj" (mit jelent, hogy rád gondolok).  És bár a mellettem ülő lengyel lánnyal sokszor vigyorgunk össze cinkosan, hogy igen, látjuk-halljuk mi történik - mégis azt kell mondjam, jót tesz a kurzusnak ez a szappanopera. Egy vihorászó, fodrosszoknyás, sugárzó tanárnő óráin kétségtelenül élmény ülni - mégha néha kicsit zavarban is vagyunk.  Bár a svéd nyelv még nem ismerős annyira, lassan felfedezem a város fontosabb pontjait. A török kisboltot, ahol tartanak gyulai kolbászt és magyar paprikát - az indiai és távolkeleti fűszerek között, a virágost ahol friss tulipánt tudok venni minden szombaton, és van már "kedvenc" pékem, sajtos boltom...és halasom. Igen, megint lehull egy lepel! Sosem hittem volna, hogy egyszer a füstölt angolnáért fogok lelkesedni! És tessék!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.