Újabb kaland a konyhában: Lángost sütöttem "megrendelésre". Az interneten talált receptek erdejében végül úgy vágtam ösvényt, hogy a legegyszerűbbnek titulált "kefíres lángos" mintegy 27 féle "biztos" és "bevált" receptjét hozzávalók és mennyiségek szerint táblázatba rendeztem, összehasonlítottam az arányokat és így biztos kézzel kavartam össze a magam arányai szerint a hozzávalókat. Szombaton délután volt a lángosparti - és sikere volt! A nyolcfős társaság utolsó morzsáig elpusztította az egy kiló lisztből sütött lángoshegyet,  öröm volt nézni. Amikor a receptet kérdezték szemrebbenés nélkül diktáltam a SAJÁTOM, és mélyen hallgattam az összehasonlító tanulmányról. (Részletkérdés, hogy a vasárnap teljes egészében ráment az elfogyasztott olajos tészta, tejföl sajt és fokhagyma emésztésére.) A valentin nap másik nagy leleménye a svéd csipkebogyó és feketeáfonya leves. Por alakban lehet kapni, csak forróvizet kell hozzáadni és máris kész a sűrű forró "leves". Isteni. Felturbózott változatban vaníliafagylalttal és mandulaforgáccsal. - de a csupasz változat is említésre méltó! (Ráadául a szombat még a mostanában nagyon ritka, szikrázó napsütéssel is készült!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.