Múlt vasárnapi húsleves után a tervek szerint a bableves következett...volna. Merthogy az az igazi nagyszemű tarka bab itt nincs. A többivel meg nem kísérletezem! De nem keseredtem el egy cseppet sem, mert a boltokban annyi izgalmas ízű ismeretlen mindenféle integet, hogy csak győzzem sorra kipróbálni mindet. Minden tekintetben elég érdekesen alakult a szombatom! A házibácsi épp bekerítő hadjáratot indított egy svéd lány kegyeiért, tehát meghívta magához vacsorázni. A készülődés felért egy élő konyhashow-val!  Reggel kiválasztotta a menüt, beszerezte a hozzávalókat és mivel 6-ra hívta a leányzót, fél ötkor már neki is látott főzni. Mindenféle saláták, halak, rákok, sajtok, egzotikus gyümölcsök vártak rendben a sorukra! Ahogy elnéztem a szívvel lélekkel készített 3 fogásos menüt, tényszerűen megállapítottam magamban:vagy egy Brünhilda jön vagy egész héten ezt fogja enni a házibácsi. Mókás volt látni a készülődését - aztán megérkezett a LÁNY (no komment), én meg csendben elültem a szobámban. Vasárnap úszás után a házibácsi megkínált a "maradékból" (alig hiányzott az egészből - lehet, nem ízlett a lánynak?) és le a kalappal tényleg finomat főzött - az már csak külön bónusz volt, hogy csak melegítenem kellett. Ja, hogy főztem-e valamit vasárnap? Végül "azték karfiolt" (a nyers rózsáira szedett karfiolt olajjal, sóval borssal összemaszatoltam, beletettem a fóliával kibélelt tepsibe majd megszórtam cayenne-borssal, kakaóporral és megsütöttem. ISTENI lett - egy kis hideg avokádóval ettem. Persze a receptet úgy találtam a neten, Chili és Vanilia főzős blogjában) - amit a házibácsi őrült magyar ételnek nevezett és hősiesen megkóstolt, de repetát azért nem kért...   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.