Ki ne emlékezne arra a lehelletnyi kudarcélményre amikor a nyelvtanulás kezdetén, hasztalan próbáltuk annak a másik nyelvnek a hangzóit helyesen előcsalni a szánkból! Hát nekem egészen friss az élmény, jelentem. Tegnap volt az első hivatalos nyelvórám, az esti iskolában. Érdekes volt nézni hogyan gyűlik a csoport. Majd több-kevesebb kínkeservvel átestünk a bemutatkozáson és néhány alapgyakorlaton. (Merthogy a svéd is olyan nyelv - bármennyire tagadják - hogy leír valamit és kiejt valami egészen mást. Hogy éppen melyik betűt ejti, minek ejti és hogyan...na ebben egyelőre nem sikerült rendszert felfedeznem) És utána jött a svéd ábécé a maga kilenc magánhangzójával. Nem tudtuk még ekkor hogy csapatépítés következik. Teljesen gyanútlanul néztük, ahogy az egybeszabott szőkehajú svéd tanárnőnk kiáll a csoport elé és teli tüdőből harsogja, hogy ááááááááá. Mi meg ismételtük. Mind a tizenheten. Aztán a negyedik hanzónál elszabadult a pokol. O-nak álcázott "félig ö félig ü" betűk, Y-nak álcázott "félig i félig j", U-nak álcázott egyéb borzalmak jöttek. És a tanárnő csak állt rendületlenül és süvöltötte ezeket a földöntúli hangokat felénk gondosan formára igazított (égővörösre festett) ajkakkal, mi meg hiába igyekeztünk, valami egész mást sikerült csak hallatnunk. Láttam a 3 francia is vért izzadt ezekkel, az angolok nem is tudtak mit kezdeni ezekkel az ö-szerű hangokkal. (Hát, volt bennem némi káröröm, mi tagadás) Én a holland sráccal még szerencsésnek mondhatom magam - nekünk van ö betűnk. Azért az olaszok is derekasan küzdöttek, a lengyelek hamar feladták, a bolgár srác és a szerb lány csak értetlenkedtek, így a hetedik hangzóig senki sem jutott el. A tanárnő maradt egyedül. A kuncogás addigra harsány röhögésbe csapott. Hogy a H betűt "hó"-nak, a J-t pedig "jijj" nek mondják? Már szemünk sem rezdült ezen. Ez a közös "kudarcélmény" aztán felolvasztotta egy részét a kezdeti visszafogottságnak. Egész jókedvűen köszöntünk el egymástól az óra végén, hogy holnap este újabb borzalmakkal nézzünk szembe közösen. Hogy miért ez a címe a bejegyzésnek? Mert Ló Szerafinra emlékeztetett a terem közepén rendületlenül zengető tanárnő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.