Az egész város bezsongott. Olyan kis kedvesen. A kolléganőm karácsonyi aranyszínű fémszálas girlandból kötött koszorúban, dudorászva készíti elő a januári előadását. Ez a dudorászás egyébként is valami közös őrület. A titkárnő a piros orrú rénszarvasról (Rudolph the red nose reindeer) motyorog valamit cérnahangon, a nagyfőnök pedig tetszés szerint a dalbeli télapó kérdését ismételgeti (Rudolph with your nose so bright, won't you guide my sleight tonight?) basszusban miközben valami elintéznivalót biggyeszt a titkárnő asztalára. De nem mosolyognak össze, hiszen még szigorúan munkaidő van! Az utcán és a boltban alkalmi kórusok énekelnek karácsonyi énekeket - persze eközben jótékony célra gyűjtenek nem kevés pénzt - de ennek eredményeként a krumpli között válogatva fehér karácsonyról álmodozik a feketebőrű nyugdíjas bácsi, és a gyerekek minden útjukba kerülő baromságot besuttyantanak a bevásárlókosarakba 'merry christmas' felkiáltással. Az indiai pénztáros pedig nagyon nagyon fáradt mosollyal énekli maga elé a karácsonyi bort és fagyöngyöt (mistletoe and wine). De ez a mézesmázos "boldogság" csak a látszat. A házban velem lakók mind mind keményen dolgoznak a szolgáltatóiparban, és bizony nincs pillanatnyi szünet sem karácsony körül. Igaz, hogy a boltok bezárnak és a közlekedés megáll 25-26-án, de ez inkább kellemetlenség, mint áhítat. Azok sem élhetik a megszokott mindennapokat, akik máskor és máshogyan ünneplik a "szeretet" ünnepét (ortodoxok, buddhisták, muszlimok, sintoisták, és még ki tudja miféle vallások vannak itt!), és ez a zsörtölődés bizony átüt időnként a karácsonyi készülődés függönyén. De mindezen túl, a Karácsony és az év vége feltartóztathatatlanul közeledik, és a többség egyre izgatottabban várja már. Hangulatfokozóként pedig rendületlenül dúdolnak naphosszat a lelkesebbek....