Különbözőek vagyunk. De minden átmenetileg vagy véglegesen Londonban táborozó nemzetnek van egy csak rá jellemző jegye. A kínaiak egyfajta (Luis Vuitton) táskával flangálnak, az oroszok mindig jellegzetes parfümöt hordanak, az olaszok reménytelenül tele torokból ordítanak a telefonba, a keleti nemzetek ruháikat és vallásukat viselik büszkén, a magyarok meg minden hazalátogatás után elmaradhatatlanul hoznak vissza a bőröndben egy kis hazai 'kóbászt'. Csak így, parasztosan ejtve. Mielőtt hazautaztak a lakótársaim, már két héttel korábban elkezdték tervezni mit is fognak enni és kinél - soha ilyen tervszerű étkezést nem láttam még! (És ezt persze annyiszor elismételték, hogy múlt héten szerdán pontosan tudtuk, ma a nagynéninél eszik a töltött káposztát.) Amikor megjöttek, a házbeliek első kérdése ez volt: na? átengedték? És az elégedett bólintás után beköltözött a hűtőnkbe egy kis hazai. Most újabb magyar lakótársunk van. Nem tudom meddig marad, de kétségtelenül népszerű... jó kis füstölt, paprikás 'kóbász'.