A londoniak sok extrém sportja közül (reggeli sminkelés a dugóban billegő emeletes busz tetején, vagy pennyre pontosan kiszámolni fejenként a számlát az étteremben, zacskóból és újságokból fejfedőt hajtogatni az eső ellen..) az egyik legaranyosabb az egyensúlyozás a reggeli sétálós kávéval. Ezek azok a csőrős fedelű (mint a babapoharakon) forró kávéval teli langyos papírpoharak amikbe a londoniak úgy kapaszkodnak reggelente mintha csak ez tartaná őket az ébrenlét oldalán. Sokszor elnéztem őket, ahogy bedugott fülekkel két marokra fogják a poharaikat - és átegyensúlyoznak vele a reggelen. Közlekedési dugókon, morcos arcokon, telefonbeszélgetéseken, kiránduló iskoláscsoportokon keresztül.

És ma megtörtént! Ahogy kiszálltam a metróból és a főutcán lefelé elindultam, valószínűtlenül ragyogott az őszi nap és mosolygott a világ. Gondoltam egyet, és az első sarki kávézóban beszereztem a tejszínhabos kakaót (egyszer élünk), és miközben szorongattam a langyos papírpoharat, visszamosolyogtam. A morcos turistára a buszon, az utat bontó munkásokra, az ujságos fiúra, a limuzin sofőrjére...mindenkire. Mondjam azt, hogy tudnak valamit???